„
Amellett, hogy ennek az eltárgyiasításnak messzemenő következményei vannak a hétköznapi életre, amennyiben a személyközi viszonyok moralitását megalapozó ön- és másik iránti tiszteletet aláássa, egyúttal ellehetetlenítik magának a legitim uralomnak az újratermelését is.
Attól kezdve ugyanis, hogy normalitássá válik a csalás, a megfélemlítés és a manipuláció a választási küzdelemben, maga az a lehetőség vész el, hogy a választásokra a legitim kormányzó erők kiválasztásának eszközeként tekintsünk. Ettől fogva a mindenkori vesztes folyamatosan azzal érvelhet, hogy a választások eredménye illegitim, és a legitimitást megteremteni képes konszenzuális eszköz hiányában ennek a vádnak sem cáfolatára, sem megerősítésére nem marad lehetőség. (...)
Alighanem a fenti probléma a jelenlegi ellenzéki pártok számára az egyik legnagyobb kihívás a közelgő választások előtt. Amennyiben ugyanis beállnak a kormánypártok által keretezett harcba, azzal nem csupán hozzájárulnak a demokrácia lebontásához, de egyúttal csekély esélyük is marad a győzelemre. Hiszen az erőn és az eldologiasítás logikáján alapuló kampány végső soron az erőforrások különbségétől függően lehet sikeres. Ebben a versenyben pedig a Fidesz aligha verhető.”