A !!!444!!! megkeresésére Hajdú a következőket mondta: "Nem vagyok drogos, és nem vagyok buzi. E tekintetben erkölcsös vagyok. Két gyerekes családapa vagyok." A buziság nem erkölcsi kérdés, te sunyi gazember! Erkölcsi kérdés az, hogy miből csinálsz pénzt, és amit te a műsorodban művelsz, az erkölcstelen. És erkölcstelen az is, ahogyan a kisgyerekeidet felhasználod a karriered meg az ismertséged érdekében. Az, hogy ki kicsodát dug, az magánügy. A minimum lenne, hogy ezzel tisztában legyél, két gyereket nevelsz, te szerencsétlen!
Remélem lesznek olyan melegjogvédő szervezetek, amelyek az arcába másznak ennek a kreténnek! A tőrőlmetszett Hajdú Péteri abszurd receptje: pereljünk be másokat, és a hivatkozzunk a jogainkra, eközben buzizzunk, és szexuális alapon nevezzük több tízezer honfitársunkat erkölcstelennek!
A Kádár-rendszernek jópár későn kihordott kulturális szörnyszülöttje mérgezte az elmúlt évtizedek nyilvánosságát. Ezek közül a legprovinciálisabb, legnyuggerszocibb és legigénytelenebb a Névshowr volt, csekély fölénnyel a Nap-Kelte és a Szomszédok előtt. Ahányszor néztem, soha nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez egy szovjet közép-ázsiai meleg showműsor. Két férfi műsorvezető szegényes díszletek közt egymás szájából vette ki a szót, a vendégekkel nemre való tekintet nélkül ment a puszi-puszi, egyszóval volt az egésznek egy tadzsik vagy kazah televízióba illő homoerotikus bája. Lám, kellő korszerűtlenség, tehetségtelenség és magamutogatás földrajzi régiók és szexuális preferenciák közt is képes megalkotni a szivárványhidat.”