„Csaknem teljes konszenzus alakult ki a magyarországi politikában a Székelyek Nagy Menetelésének támogatását illetően. Csaknem, de azért nem teljesen: bár a balközép ellenzék erői közül az MSZP, az Együtt-PM és az LMP is támogatásáról biztosította a kezdeményezést, a Demokratikus Koalíció és az Együtt változatos értelmiségi holdudvarának egy jelentékeny része ellenében foglalt állást.
A politikai és közéleti jobb röviden megemlékezett az »ellentétek áthidalásáról«, azóta az ellenálló kisebbségre fókuszál; a szokásos – árulózásra építő – retorikai fordulatok velük szemben még működnek. Pedig azt gondolom, hogy a közbeszéd szempontjából jelentős fordulat történt: a balközép megkezdte annak a pozíciónak a retorikai visszafoglalását, ahol egy ideális világban minden körülmények között lennie kellene.
Véleményem szerint a Székelyek Nagy Menetelése céljaiban támogatható, megvalósításában ügyes és profi, de politikailag terhelt esemény volt. Bár a magyarországi sajtó mindent megtett, hogy a szituációt úgy mutassa be, mintha Romániában konszenzus uralkodna a helyi magyarság körében a menettel kapcsolatban, azért a valóság korántsem így festett. De ez rendben is van: minél távolabbról nézünk valamit, annál kevésbé láthatóak és fontosak a részletkérdések, a pontos vonások, annál inkább csak az összkép az érdekes. Testközelben azonban a valóság sohasem csak és elsősorban elvekről meg ideákról szól: egyéni ambíciókról, politikai ügyletekről, személyes konfliktusokról, satöbbi. Ha itt Dél-Szlovákiában rendeznének hasonló menetelést, a főszervező személye / szervezete alapján előre borítékolni lehetne, kik lennének vele és ellene, mik lennének a kritikai pontok, ki és milyen sorrendben csatlakozna hozzá.”