Magyarságfaktor az igazságszolgáltatásban

„Az első- és másodfokú ítéletben fontos szerepet kaptak az elkövetők magyarellenes szóbeli megnyilvánulásai, amit ők végig tagadtak, és csupán a sértettek, és a helyszínen lévő körzeti megbízott tanúvallomása alapozott meg. A később kiérkező rendőrök közül senki nem hallott ilyesmit. A kirótt büntetések alapján az ítélet történeti tényállást leíró fejezetében szereplő mindazon tények viszont nem játszottak szerepet, melyeket egyetlen tanú sem tagadott. Nevezetesen, hogy a település cigánytelepén az »itt vannak a gárdisták!« felkiáltással mozgósították az embereket, hogy elhangzott a »nem hagyjuk bántani a gyermekeinket!« mondat és számos más, a sértetteket gárdista mivoltukban szidalmazó kijelentés. Az sem volt fontos körülmény, hogy az autóban ülő »Jobbik szimpatizánsok« közül legalább az egyik személy az Új Magyar Gárda tagja volt. Itt adjuk hírül először, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) a különböző ügyészi szervezetekkel folytatott hosszas levelezése nyomán a Legfőbb Ügyészség nyomozást rendelt el az Új Magyar Gárda jogellenes tevékenysége miatt. Álláspontunk szerint ugyanis a szervezet a betiltott gárda utódszervezetének tekinthető, ezért tevékenysége ellentétes az egyesülési joggal.

A Jobbikhoz és truppjaikhoz tartozó, azzal szimpatizáló emberek magyarságtudata kirekesztő, a velük nem szimpatizálókat nem is tekintik magyarnak. Tekintettel arra, hogy szervezeteik, ha nem is jelentéktelen, de finoman szólva sem a társadalom egészének bizalmát élvezik, még formálisan is nehéz lenne a magyarsághoz tartozást a feléjük irányuló rokonszenvből levezetni. Az őket ért támadás sem a magyarság ellen irányult, csak azért, mert történetesen magyarok is. A sajóbábonyi ügyben hozott ítélettel viszont az igazságszolgáltatás az ő érvüket erősíti.”