Orbán, Bethlen és az államcsőd

„A levéltári kutatások nyomán ma már azt is tudjuk, hogy az MNB-nek már 1931 elején azt tanácsolták a magyar helyzetet Genfből napi szinten követő külföldi szakértők, hogy a kormány ismét forduljon a Népszövetséghez (az akkori idők IMF-éhez), hiszen minden szakember pontosan tudta, hogy a korábbi sikerek alapja is a külföldi tőke beáramlása* és – ez sem lényegtelen! – az angol kormány direkt politikai támogatása volt. Ez azonban több okból is kínos lett volna. A népszövetségi szakértők az év elején derítették ki ugyanis, hogy a kormány külföldi hitelezői elől is eltitkolta a költségvetési deficit tényét, és meghamisítva a beszámolókat, az 1930 novemberében beruházásokra felvett 3 millió font sterling kölcsönt is a hiány fedezésére fordította. Ahhoz sem fért kétség, hogy az újabb segélynek az lett volna a feltétele, hogy az ország pénzügyeit a Népszövetség szakértői ismét közvetlenül Budapestről tartsák ellenőrzés alatt.

Ez a magyarázata annak, hogy Bethlen az MNB vezetőinek véleménye ellenére is mereven elutasította a javaslatot, és lemondással fenyegetőzött. Ezek után jó fél évig még húzta, részben nyilván a júniusban megtartott országgyűlési választások miatt is, amelyeken a pártja éppenséggel rosszul szerepelt, azután viszont tényleg lemondott. Visszavonulását Bethlen csupán átmenetinek tekintette, és bízott abban, hogy egy-két éven belül ismét miniszterelnök lehet. Nem lett…”