Vannak okok a bizakodásra

Az év elején beköszöntött február végi felmelegedés azt prognosztizálta, hogy korai szőlőfakadással indul a 2013-as esztendő. Korán rá kellett ébrednünk, hogy a télnek még egyáltalán nincs vége. Újabb havak érkeztek, és fehérben ünnepeltük március 15-ét, sőt még a húsvétot is.

Az elhúzódó tavasz a szőlőfakadást is késleltette. Szerencsére sem a téli fagyok, sem a fagyosszentek nem okoztak kárt az ültetvényekben. A virágzás későn kezdődött, és az ebben a periódusban érkező újabb lehűlés és a vele érkező bőséges csapadék elnyújtotta a virágzást. A korai fajtáknál jelentkeztek kötődési problémák.

A nyári időszak csapadékmentes és időnként nagyon forró volt. A vegetáció ennek ellenére szépen fejlődött. Augusztus elején az érés kezdetén már jelentkeztek az aszály jelei az ültetvényekben, ami a fürtök egyenetlen érésében és a meleg, napsütéses időjárás ellenére, lassú cukortermelésben nyilvánult meg.

Már ekkor láttuk, hogy idén késői szürettel kell számolnunk. Az augusztus végén érkező esők jótékonyan hatottak az érési folyamatokra. A szőlők felfrissültek, visszatért az ültetvényekbe az élet. A bőséges csapadék miatt különös figyelmet kellett fordítani a fürtök kitakarására. Ez a munka meghozta a gyümölcsét, bár nagyon lassan sikerült a szőlőknek beérniük. 2013-ban az egyes fajták érési ideje szépen széthúzódott, bár a gyakori esők miatt lendületesen kellett az érzékenyebb fajtákat leszüretelni.

Az illatos fajták után a chardonnay és a pinot noir egészen október első dekádjáig a tőkéken maradhatott. Az idei fehérborokra jellemző friss gyümölcsösség és üde illatok bizakodásra adnak okot. A pinot noir még az erjesztőkádakban van és rendkívül izgalmas arcát mutatja. A szüret még nem ért véget, a Kúria Red alapját adó kékfrankossal fogjuk zárni az idei szüretet.