„A Transparency vitte be a közbeszédbe a state capture fogalmát, vagyis azt, hogy az államot már a szabályok megalkotásán keresztül foglyul ejtik bizonyos érdekcsoportok. Hol van még példa ilyenre?
Ha a magyar kormány új vélt vagy valós szövetségeseit nézzük, Közép-Ázsiában nagyon sok ilyen van. De a mi régiónkban is sok helyen összefonódik a politikai és a gazdasági elit. A mai magyar eset annyiban különleges, hogy itt nem olyan state capture-ről, az állam érdekcsoportok általi foglyul ejtéséről van szó, ahol az erős oligarchák megeszik a gyenge államot.
Az állam ma Magyarországon túl kiterjedt: mindenről a politika dönt, arról is, amiről nem kellene. Ez a korrupciós mintákban is megnyilvánul. A korábbi, 2010 előtti korrupció, amely volumenében szintén kolosszális méreteket öltött, egy decentralizált működést tükrözött, a mai egy központosítottat.
És még két ponton változtak a korrupciós minták: a fékeket és ellensúlyokat szisztematikusan meggyengítették. A bíróságokat leszámítva alig lehet olyan állami intézményt mondani, ahol napi szinten ne a kormányzati érdek érvényesülne. A harmadik, amiben eltér ez a korrupciós minta a korábbitól, hogy a trafikügyhöz hasonló, már a törvényalkotástól fogva tetten érhető járadékvadász esetek megszaporodtak. A trafikmutyi azt mutatja, hogy legalizálható egyes csoportok kedvező helyzetbe hozása, már a látszat sem számít.
A Közgépet is egy ilyen state capture esetnek látja?
Fontos, hogy bizonyítani tudjam az állításaimat, ezért csak annyit mondok, hogy a Közgép forgalma az elmúlt években magyar viszonylatban úgy nőtt, mint a Facebooké a nemzetközi szinten. Mindenki döntse el, hogy a Közgép piaci teljesítménye indokolja-e ezt a szárnyalást.szabálytalanságról.”