Szobordöntés – igen!

„Orbán az, aki folyamatosan a saját szobrát faragja. A nemzetmentő szobrát, a háborús hős szobrát, a fülkeforradalmár szobrát, az igazi rendszerváltó szobrát, a rezsikirály szobrát, és ő ebben nem ismer tréfát. Nem egy embert hurcoltak meg vasárnap, hanem ezt hazugságra épülő önemlékmű-állítást tették nevetségessé egy habkönnyű hungarocell szobor képében, amelyet aztán egyszerűen ledöntöttek. De valós félelmet senki sem érezhetett.

Vajon háborogtak-e a jobb térfélen, amikor például céltáblát szerkesztettek Gyurcsány képével, vagy amikor azt üvöltötték ritmusosan az utcákon, hogy dobják a Dunába. Hol vannak a jobboldali tömegek, amikor rasszista skandálástól zengenek a stadionok, vagy háborús bűnösök molinóját feszítik ki? Pedig olyankor a félelemkeltés valódi. Többről van itt szó, mint képmutatásról vagy álszentségről, ez kőkemény politikai cinizmus.

Az elhatárolódások ezt a cinizmust szolgálják ki. Az elhatárolódás azt üzeni, egyetértenek az álságos felháborodással, azzal, hogy ez a szobordöntés valós fenyegetést jelentett. Nem, ez a szobordöntés csak szimbolikus üzenet volt. A hazugság szobrának földre rántása.”