„Horeczky Krisztina a Népszabadságban méltatlan, elfogadhatatlan hangnemű, egyes kiszólásaiban Bayer Zsolt klasszikusait idéző bírálatot jelentetett meg Csáki Judit könyvéről, amely a Nemzeti Színház utolsó öt évének teljesítményét elemzi. A könyvnek külön aktualitást ad az a politikai hisztéria, amelyet Alföldi körül a jobboldal gerjesztett. Csáki nem kerülhette el, hogy a kötetben Alföldit (és másokat is) megszólaltasson. A cím korrekt: Alföldi színháza. Az alcím ironikus: öt nemzeti év. Amikor a regnáló kormány mindent nemzetivé stilizál, Csáki jogosan ironizál, s használja kettős értelemben a nemzeti(eskedő) kifejezést. Kiváló auftakt! (...)
Elég sokan vagyunk, akik Alföldit és az ő Nemzeti Színházát szerettük. Közben vádolták Alföldit nemzetgyalázással, sértő aljas és velejéig ostoba szitkokkal illették a parlamentben és az utcán is. Alföldi állta a támadásokat, nem hátrált meg, szerződése lejártának utolsó percéig csinálta a színházát. Csáki Judit már csak emiatt sem tehette meg, hogy a Nemzeti Színház öt évadjának elemzését úgy végezze el, hogy nem szólaltatja meg Alföldit is. De arról, hogy Alföldi mit érzett, belül mi játszódott le, még ez a kötet is csak finom jelzésekkel szolgál. S akkor jött Horeczky!
Már a lídben gyalázkodik, amikor Alföldit álértelmiségi celebnek nevezi. A mai magyar szóhasználatban celeb az, aki művészi, intellektuális vagy egyéb teljesítmény nélkül a kereskedelmi televíziók és a bulvárlapok érdeklődési körébe kerül. Celebségük néhány naptól néhány évig terjedhet, aztán alámerülnek abba a semmibe, ahonnan jöttek. Vajon mindez valóban áll Alföldi Róbert pályájára is?”