„A rezsiharc tehát nem ingyensör, hanem a méltányos közteherviselésért folytatott küzdelem egyik formája. Ha így nézzük, filozófiai kérdés, aminek a hétköznapi élettel nagyon is összefüggő következményei vannak. Miközben a korábban jelentős profitbevételeket elkönyvelők veszteséget kénytelenek elszenvedni, addig a magyar családoknál – még a rezsiharc retorikáján fanyalgó értelmiségiek zsebében is – a mindennapi élet minimumfeltételeinek kielégítésére egész egyszerűen több pénz marad.
A rezsiharc ugyanakkor hatalompolitikai kérdés is egyben: »2014 a rezsiharc éve lesz, ennek terepe a választás.«
Mivel a magyar baloldal kifarolt az emberek mögül és a bankok és multik oldalára állt, ezzel a politikai erőtér baloldala üresen maradt. A rezsiharc tehát egyfelől erőtérfoglalás, másfelől a volt kommunisták elleni vívott végső ütközet, aminek a terepe a választás. Ha ez a végső ütközet sikeres lesz, az a politikai erőtér radikális átalakulását eredményezi majd.”