A politikai ravaszkodás tolerálható határa ott húzódik, ahol az emberi méltóság kezdődik

De akkor mit szolgál a politika?

Ücsörgök itt a gázsütőn. Parancsra ülni. Parancsra enni. Parancsra lenni. Talán csak ennyi lesz magyarnak lenni.
„Végre megszólítottak. Én is megszólítalak. Emberbe vettek. Emberbe veszlek. Ülök a gázsütőn. Hideg van. Hideg vagyok. Élek. És ez jó. Talán csak ennyi. Ennyi is elég. Parancsra ülni. Aki hideg, üljön fel. Köszike. Én már rég ülök. Ücsörgök itt a gázsütőn. Parancsra ülni. Parancsra enni. Parancsra lenni. Talán csak ennyi lesz magyarnak lenni.

Gáz van. Mert nincs gáz. Nyugodtan ülhetek. Nem tudok alámgyújtani. Nincs gázom, nincs villanyom. Vizem még van a tóban. Elhidegedek ebben a seggsiratóban. Rezsim nincs, rezsóm van, de nincs áramom. A rezsicsökkentést így hiába várhatom. Mit ad a rezsim.”