Az embertelen, az arcátlan és a packázó

„Nem kevésbé embertelen, ahogy a rokkantakkal elbántak. Sikerült kiválasztaniuk azokat az orvosnak nem nevezhető hóhérokat, akik jó pénzért hajlandók voltak munkaképtelen embereket munkaképessé nyilvánítani. Akik pedig végképp nem küldhetők vissza az »egyre jobban teljesítő« munkaerőpiacra, azokon bosszút állnak: vagy csökkentik rokkantsági ellátásukat, vagy hónapokig nem hozzák meg a határozatot, és addig egy fillért sem kapnak jogos járandóságukból. A legilletékesebb elvtárstól tudjuk, hogy Magyarország kísérleti laboratórium. Itt kísérletezik ki azt is, hogy túlélhető-e levegővétel nélkül egy-két hónap fél lábon.

Milyen erkölcs vezérelte azokat, akik nincstelen hajléktalanok ellen hoztak büntetőintézkedéseket, mert nincs hol lakniuk? Akik a szegényeket arra kényszerítik, hogy a halottaikat maguk kaparják el a temetőben elkülönített gettóban?

Ezeket az embereket nem mind Orbán Viktor válogatta ki személyesen, de az embertelen hangütést ott fent jól megadta. Például amikor bosszút állt Iványi Gáboron, mert ellenzéki tüntetéseken merészelt ellene szónokolni. Olyan egyházügyi törvényt rendelt, amely megsemmisíti Iványi életművét. Nem érdekli, hogy pitiáner bosszúvágyában több ezer élettel játszik: hajléktalanszállókon lakó szerencsétlenek, különleges iskolákban tanuló szegény sorsú gyerekek, támasz nélkül maradt, idősotthonokban élő öregek életét kockáztatja. Vagy amikor – a kormány agrárkoncepciójának is ellentmondva – brutálisan lerombolja az európai hírű kishantosi biogazdaságot és a rá épülő népfőiskolát, semmivé téve ezzel több száz család megélhetését, csak azért, hogy bosszút állhasson Ángyán József körén.”