Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
Mi lenne, ha esetleg arról szónokolnának választott képviselőink, hogy a nemzetek és a régiók (!) Európája lenne a kívánatos cél?
Felsejlik valami egészen komoly ellentmondás az Európai Unióban, amikor arról folyik a vita, hogy szükség van-e nemzetállamokra. Természetesen nagyon nem mindegy, ki és hol beszél. S vajon nekünk magyaroknak mi lenne a jobb, persze összességében, azaz nemcsak ideát, hanem odaát – például Felvidéken vagy Szlovákiában (kinek, hogy tetszik), Erdélyben vagy Romániában – is?
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség például aggódik amiatt, hogy az unióban az elmúlt időszakban bizonyos szélsőséges pártok, illetve a gazdasági válság miatt megerősödött az a nézet, miszerint meg kell erősíteni a nemzetállamokat a nagy európai föderatív régiók kárára. Pár nappal ezelőtt adott hangot Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke véleményének, hogy a nemzeti identitás nagyon fontos, de a nemzetállamok ideje lejárt. Borbély egyébként ezt olyan szemináriumon jelentette ki, amelynek a fő témája az RMDSZ és nemzetközi partnerei által kidolgozott kisebbségvédelmi témájú európai polgári kezdeményezés volt, amelyet júliusban iktattak az Európai Bizottságnál.
Václav Klaus volt cseh köztársasági elnök viszont úgy látja, hogy az Európai Unió mai elitje egy nagy állammá kívánja átalakítani az uniót, amely elpusztítaná a történelmi európai nemzetállamokat és a demokráciát. A konzervatív politikus ezért néhány nappal korábban arra szólította fel az európai demokratákat, hogy ébredjenek fel, s akadályozzák meg ezeket a terveket. Klaus szerint az EU mai vezetői, elsősorban a „radikális zöldek”, az egykori Szovjetunió mintájára igyekeznek átalakítani a szervezetet.
Komoly különbség, hogy – és most mindegy, ki szereti, vagy sem ezen alakulatot – az RMDSZ politikusa magyar közösség(ek) nevében beszél, Klaus pedig cseh emberként. Ugye, a cseheknek határon túli őshonos nagy nemzetrészei nincsenek, nekünk magyaroknak meg, ugye, még mindig vannak, a komoly fogyatkozás ellenére. Egy cseh – különösen jobbos –politikus szájából jól hangzik, ha a nemzetállamot védi, és persze a magyarországi jobboldaltól sem vár nagyon mást hívei jó része. Ideát viszonylag kevesen gondolnak bele abba, hogy ha ezt Szlovákiában vagy Romániában a többségi nemzethez tartozó politikus képviseli, akkor az ottani magyar kisebbségeknek vagy nemzeti közösségeknek a legkevésbé sem felel meg. Hiszen a felvidéki vagy az erdélyi magyarok jellemzően nem szlovák vagy román nemzetállamban akarnak élni… Ez ugyanis olyan államot jelentene, ahol a népesség összetétele etnikai szempontból többé-kevésbé homogén lenne, vagyis a két országban a magyarság aránya egészen lecsökkenne.
Tartok tőle, hogy miközben a magyarországi baloldalnak lényegében nincsen eredeti mondanivalója nemzetpolitikai ügyekben, addig a hazai jobboldal politikusai pedig nem igazán gondolnak bele, mit is beszélnek. (Persze, tisztelet a ritka kivételeknek.) Legalábbis, szinte biztosan nem tudják, mit is üzennek, akarva-akaratlanul a szlovák vagy a román politikai elit jó részének, amikor arról szónokolnak, írnak, hogy a nemzetállamok Európájára van szükség.
Mi lenne, ha esetleg arról szónokolnának választott képviselőink, hogy a nemzetek és a régiók (!) Európája lenne a kívánatos cél? Valahol „félúton” az európai (szuper)föderáció és a nemzetállamok között.