Bocsánatkérés és magyarázat

„A bírálók úgy látják, hogy a petíció aláírói, akik a szóban forgó tankönyv visszavonását követelik, a szólás és a sajtó szabadságát vonják kétségbe, továbbá ezúttal épp ők azok, akik nem tartják tiszteletben állam és egyház szétválasztását. Vagyis éppen azt, amire hivatkoznak, a felvilágosodás Európájának vívmányait.

Azt követelik, hogy a római katolikus egyház ne taníthassa saját katekizmusát, amely a homoszexuális cselekedetet halálos bűnnek tekinti. Teljes összhangban különben a szerző mondatával, aki tehát nem tett mást, mint ismertette a tankönyvben – feladatának megfelelően – az egyházi álláspontot. Vagyis az aláírók azt akadályoznák meg, hogy a római katolikus egyház taníthassa azt, amit történetesen tanít. Ráadásul a tankönyvnek az ügyben tökéletesen ártatlan, egyháza álláspontját egyszerűen bemutató szerzőjét állítják pellengérre teljesen alaptalanul, hiszen amit ír, nem személyes véleménye, hanem a katekizmus, mást nemigen lehetne írnia senkinek a kérdésről a katolikus hittankönyvben. Mindezzel tovább szítják – szítjuk – az amúgy is roppant gyanakvó közhangulatot, továbbpörgetjük a háborús retorikát.

A számonkérés, azt hiszem, jelentős részben jogos. Valóban nem »követelhetünk« (én, aki nem vagyok katolikus, bizonyosan nem) semmit a római katolikus egyháztól saját tanításainak továbbadását illetően, természetesen nem írhatjuk elő, mit gondoljanak és milyen értékrendet közvetítsenek azoknak, akik katolikus nevelésben kívánják részesíteni gyermekeiket. Épp ezért a magam részéről mindenekelőtt meg kívánom követni a könyv szerzőjét, Fülöpné Erdő Máriát és általában is jelezni szeretném: felületes voltam, hibáztam, felvilágosult gőgöm indokolatlan volt, sajnálom.”