Aki kontrollálatlanul bármit felírhat a blogjára, azt én nem tekintem sajtósnak. Interjú.
„A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tevékenységéről viszonylag kevés hírt lehet olvasni a sajtóban. Legfennebb évente egyszer azt, hogy megtartották a MÚRE éves közgyűlését Gyergyószárhegyen. Egyetértesz ezzel a megállapítással?
Valamit mindenki hallott az egyesületről, legalább azt, hogy létezik, de hogy mivel foglalkozik, az az újságírók körében sem mindig ismert. Ezt azért gondolom, mert az utóbbi években nemhogy gyűltek volna a tagok, hanem sokan lemorzsolódtak. Saját kollégáim mondták, hogy valamikor tagok voltak, de aztán nem tűnt érdekesnek a dolog. (…)
Érdekes jelenség az, hogy ma már egyszerű blogírók is vetekedhetnek egy újság népszerűségével. Ez átalakítja a sajtó működését, hiszen bárki nyilváníthat véleményt, és vonzhat széles közönséget anélkül, hogy egy sajtóorgánumhoz tartozna. Mi erről a véleményed?
Én elkülönítem a sajtót a szintén véleményformáló bloggerektől.
Megteszi-e ezt viszont az olvasó?
Éppen ez az, amit az olvasónak kellene valamilyen módon megtanítani, és ezért folynak is viták arról, hogy az iskolában tanítani kellene a médiaismeretet. Aki kontrolálatlanul bármit felírhat a blogjára, azt én nem tekintem sajtósnak. Persze nem kell egyetérteni velem, ez a személyes véleményem, nem is a MÚRE álláspontja, de szerintem a sajtónak megvan akár az a jellemzője is, hogy gazdasági szabályok mentén működik, a blog egy ingyenes felület, amelyet bárki használhat. Én is olvasok blogokat, például gasztronómia témákban, de egy politikai elemzésnek nincs helye ezen a felületen. Ha magam indítanék ilyen internetes oldalt, akkor vidám témákról írnék annak ellenére, hogy ez nem trendi. A sajtóról is azt mondják, hogy csak az a szenzáció benne, ami negatív, és minden egyéb reklám, de azt gondolom, hogy a sajtónak a pozitív példákat is fel kell mutatnia, mert ha nem, a saját morálunkat romboljuk.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
Tudálékos hozzászóloknak: a magyar jog bőségesen, túl bőségesen is ad lehetőséget rágalmakkal szembeni föllépésre.
