Aludj el szépen, kis Balázs

„Nem volt véletlen a homály és titkolózás Balázs Péter vígszínházi igazgatói pályázata körül. Ugyanúgy szivárgott ki, mint annak idején Dörner Györgyé, és olyan is. Valójában nehéz is lenne ezt pályázatnak nevezni Eszenyi Enikőével összevetve: inkább hajmeresztő ötletek és avítt gondolatok főzeléke.

Balázs Péternek nem kevesebb a szándéka, mint hogy visszaállítsa a Vígszínház régi fényét a gyanús kísérletező színház megreformálásával, ami – a pályázat több helyen is utal erre – működésképtelennévált. Utóbbi felvetése egyébként teljesen érthetetlen, hiszen a Víg Eszenyi vezetése alatt egy jól működő színház volt, amely a közönség széles rétegeit tudta megszólítani.

A pályázat legnagyobb problémája az ideológiával vastagon átmeszelt koncepciótlanság. Olyan frázisokat motyog maga elé, mint »ha a közönség belép, megérinti a dicső színházi múlt« vagy »az egész nemzetnek, az ifjúságnak igenis erkölcsileg kell megújulnia«. Közben homályos új irányokról beszél, mindene az előző vezetés tagadása, amit kevés, roppant gyenge vagy egyenesen nevetséges ötlet követ.”