„Az továbbra sem világos, hogy Szél Bernadett sértettségét miért úgy fejezte ki, mintha éretlen lenne a politikai feladatra. Továbbá az sem, hogy miért azonosítja saját személyét a magyar nőtársadalommal – bármit is jelentsen ez. Persze értjük mi, hogy 15 perc hírnévért az ember sok mindenre képes, pláne ha olyan a pártban politizál, mely folyamatosan alulról súrolja az 5 százalékos küszöböt. Viszont annál, hogy kiáll sajtótájékoztatót tartani erről a hatalmas esetről, elsősorban az lett volna jobb megoldás, ha szellemesen visszavág az államtitkárnak. De ha erre nem képes – mivel attól hogy szép, még nem biztos, hogy humora is van – esetleg oda is mehetett volna és lekeverhetett volna egy hatalmas pofont. Az eset a média szempontjából is ütősebb lett volna, mint mondjuk két napig maxon tolni a hisztit.
De legyünk igazságosak és ne gondoljuk azt, hogy csak is kizárólag ilyen pocsék női politikusokból áll a világ. És társelnöki rendszer és női kvóta kellene ahhoz, hogy egy nő vezető pozícióba kerülhessen. Szerencsére a történelem során azért tudunk mondani igazán tehetséges női politikusokat, akik valódi politikai teljesítményt is képesek voltak nyújtani. Persze ezeket az »államnőket« (Kerék-Bárczy Szabolcs) inkább az emancipáció dicső kora előtt – mely egyébként megnyitotta az utat a nők kizsákmányolása felé, lásd Lánczi András: Magyar konzervatív töprengések aktuális fejezetét – érdemes keresni. Csak hogy párat felsoroljak, hogy kik is lehetnének a nők példaképei Kunhalmi vagy Vadai Ágnes helyett. Lehetne éppenséggel Mária Terézia. Aki nem csak háborúkat indított és vészelt át, de letette a modern osztrák-magyar állam alapjait. Zseniális politikus, kiváló stratéga, nem mellesleg retorikai képességeknek sem volt híján. De lehetne akár Nagy Katalin, aki szintén jelentős szerepet játszott a cári Oroszország modernizációjában, nem mellesleg uralkodása alatt hódították meg az oroszok Szibériát és a Kaukázus térségét. Kiváló női uralkodó volt. A modern korunkból pedig ott van Margaret Thatcher, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy összeomoljon a »gonosz birodalma« a Szovjetunió. Ezekre a női politikusokra igazán büszke lehetne minden nő, főleg azok, akik politikával kívánnak foglalkozni, mert némileg komolyabb dolgokkal kellett megküzdeniük, mint hogy lebutázza őket egy államtitkár.