„Tizennégy egykori és jelenlegi rendőri vezető ül a vádlottak padján a 2006. őszi katonai bűncselekmények miatt a Bene–Gergényi-perben. Ön a keddi első tárgyalás előtti tüntetésen bohózatnak nevezte az eljárást. Miért?
Ahhoz képest, amit 2006. október 23-án a saját szememmel láttam, amikor halálfélelemben menekültem a gyermekeimmel a lovasroham és a gumilövedékek elől a Károly körúton; mindahhoz a sok borzalomhoz képest, amit a Civil Jogász Bizottság tagjaként az áldozatoktól, megkínzottaktól hallottam – szóval a hét évvel ezelőtti véres valósághoz képest ez a mostani büntetőeljárás semmi. Szinte semmi. Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök álláspontjához hasonlóan én is úgy gondolom: 2006 őszén a hatalom terrorcselekményt hajtott végre. Szeptember 19-től kezdődően szisztematikusan megfélemlítették, rendőri erőszakkal terrorizálták a hatalom ellen tiltakozókat, az ötvenhatos szabadságharc ötvenedik évfordulóján pedig az erőszak mellett még meg is alázták az embereket azzal, hogy elzárták előlük a Kossuth teret és gyakorlatilag az egész fővárost. A magyar embereket kirekesztették a saját nemzeti ünnepük állami megemlékezéséről azzal az ürüggyel, hogy a térre külföldi delegációk érkeznek. A magyarok nem kellettek, csak a külföldiek. Van ebben valami szimbolikus. (...)
Nem állt volna gyenge lábakon a terrorvád a bíróság előtt? Van rá elegendő bizonyíték? Hiszen nem hallottunk olyan rendőri vagy politikusi beismerő vallomásról, miszerint központi utasítást adott volna bárki a vérengzésre, embervadászatra, fogdai kínzásokra – még ha a valóságban ez történt is.
Az ügyészségnek alapvetően más irányban kellett volna elkezdenie a nyomozást, hogy ezt bizonyítsák. Azt például tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc ott volt a Teve utcai irányítóközpontban. Ki kellett volna vizsgálni, mit keresett ott. Meg azt is, miért nem állította le a terrort, holott az kutya kötelessége lett volna. Ehelyett ez a hibbant Néró a mai napig »példamutatónak« nevezi a történteket.”