Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Az biztos, hogy Fábry Sándor, a szórakoztatóipari tehetségét már sokszor bizonyított showman az átlagnál többet keres.
„Szalagcím a Mandineren: »Blikk: 440 milliót keres jövőre Fábry a köztévénél«. A régi vicc szerint a hír igaz, csak nem Moszkvában, hanem Vlagyivosztokban, nem Mercedeseket, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.
Az biztos, hogy Fábry Sándor, a szórakoztatóipari tehetségét már sokszor bizonyított showman az átlagnál – mondjuk egy-egy zaftosabb pletykáért a lábát térdig lejárni képes bulváros újságírónál – többet keres, na de hogy a kedves kollégák összekeverik a gőzekét a Gizikével, a bevételt az adózott eredménnyel, az azért mégiscsak túlzás. (...)
Még mielőtt bárki is a fogadatlan prókátor közismerten sanyarú fizetségére emlékeztetne, jelzem, hogy korántsem Fábry sérelmét kívánják e sorok orvosolni, hiszen ő aztán igazán képes magamagát egyedül is megvédeni; sokkal inkább a magyar írástudók pénzügyi-számviteli kultúrájának legteljesebb hiányára próbáljuk ráirányítani az olvasó figyelmét.”