„Nincs tehát gyors megoldás az euróválságra, az adósságcsapdából nem sikerült kikecmeregni. A »programországokban« (Görögország, Portugália, Írország, Ciprus) a GDP arányában mért államadósság trendszerűen nő és Írországban, valamint Portugáliában elérte a 125, Görögországban pedig, a 2011-es részleges adósságelengedés dacára, az év végére megüti a 175 százalékot. Az írek még az idén, a portugálok pedig jövőre szeretnének visszaállni a piaci finanszírozásra, de inkább annak van esélye, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek továbbra is karnyújtásnyi közelségben maradnak, és csak a »program« feltételei változnak (enyhülnek). A görög államkötvények újbóli piaci értékesítése pedig egyelőre a messzi homályba vész.
Tudományos műhelyekben és vezető üzleti körökben intenzív találgatás folyik az adósságcsapda felszámolásáról, és többen, köztük a The Economist című lap is tudni véli, hogy csak idő kérdése valamilyen radikálisabb eszköz (például az adósságelengedés) bevetése. Ez az idő a szeptember végi német választások után jöhet el.
Két vezető uniós közgazdász a minap olyan javaslattal állt elő, amelynek lényege, hogy az Európai Központi Bank »vásárolja fel« az adósságot. Pierre Paris és Charles Wyplosz szerint a problémás országok kötvényeit az EKB könyveibe kellene »menekíteni«, megnövelve ezzel a központi bank eszközállományát. A szerzőpáros úgy érvel, hogy a jelenlegi 2430 milliárd eurós EKB-s mérlegfőösszeg így nagyjából 50 százalékkal növekedne meg, de a jelenlegi kereslethiányos helyzetben ez nem okozná az infláció érdemi megugrását. Ezzel egyszer és mindenkorra »el lehetne temetni« a korábban felvett állami hiteleket – vélik a közgazdászok, akik a gondolatmenet elején kifejtik: az eurózóna adósságválsága a felszínen mutatkozó biztató jelek dacára egyre csak mélyül.”