„Tegnap este abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy megnézhettem a Nemzeti Színház évadnyitó előadását, Tamási Áron Vitéz lélek című darabját. A mű a fenti idézet jegyében is íródhatott volna, mert a hűség és hit diadalát hirdeti. Cselekménye nemes egyszerűséggel oldja fel a gordiuszi csomót: test és lélek, égi és földi szerelem egymásnak feszülése a hit és a hűség erejéből simul el.
Az eltöröttnek tűnt egész ép testet ölt.
A színpadon megelevenedő sorsok egyetlen, a világ szabott rendjével dacoló férfi, a Trill Zsolt által zseniálisan formált Balla Péter személyén fordulnak meg. Igazi felforgató ő! A hét esztendei háborús száműzetésből falujába hazatérve nincs helye a kis közösség szabta keretek között. Más ő, mint a többiek. A gépek korában egy kereszttel jelölt szamárra hagyatkozik. A színen meg nem jelenő, de a darab törénéseit mindvégig befolyásoló állat - mely az ostobaság és (Jézus bevonulása óta) az alázat szimbóluma is - Balla Péter hitével azonos egy igaz, makulátlan életben.”