Mit jelentett valójában a koordinált együttműködés melletti döntés?
„Arról van szó, hogy ezek szerint egyszerűen negligálni lehet egy olyan pártot, amelyik a legkonzekvensebb ellenfele Orbán Viktornak. Olyan pártot, amelynek tagjai elvitathatatlanul demokraták, amelynek vezetője, tagjai és szimpatizánsai az összefogás legkonzekvensebb hívei voltak, logikus tehát, hogy őket kell kihagyni. Legalább 200 ezer szavazóról van szó, de vannak jelek arra, hogy akár ennek duplája is reális szám lehet. Mert ne szépítsük, a DK negligálását jelenti az az elvárás, hogy elégedjen meg a párt – amely egyébként országos hálózattal rendelkezik, képes akár 106 önálló jelölt indítására – mondjuk 2 hellyel az MSZP-listán.
Kifejezetten immorálisnak tartom, ahogy az ellenzéki térfél sajtója csak lekezelően, gúnnyal, a DK-t árulással vádolva képes ezt a helyzetet értelmezni, és még csak fel sem teszi magának a kérdést, hogy az MSZP és az Együtt-PM szerint vajon mi is volt az akadálya annak, hogy előre gondolkozva, a minimális nagyvonalúságot, megegyezési készséget, távlatos gondolkodást képviselve, toleranciát mutatva a harmadik legnagyobb ellenzéki erő irányába is egyezzenek meg? Mert bizony ketten nincsenek elegen a rezsimváltáshoz. Sőt, hárman sincsenek még elegen hozzá.”