Eltartott kisujjak

„Fintorognak a Szolidaritás vasárnapi Orbán-szobor döntögetésén. Hogy ez az elmúlt húsz év legtahóbb politikai megnyilvánulása (Deutsch). Hogy trashkultúra (444.hu) és hogy közel-keleti képeket idéz (index.hu). Hogy a baloldal újabb mélypontra jutott a politikai trágárság terén (CÖF). A szocialisták egészen el is határolódtak tőle. (...)

Nem láttam ilyen nyifi-nyafikat a jobboldalon, amikor akasztófákat lengettek a bankellenes demonstrációkon, nem láttam eltartott kisujjakat, amikor jobboldali nyomorultak kereplőztek, tojásokat dobáltak, hazaárulóztak, lámpavasaztak vagy éppen gágogtak. Azokat az indulatokat nagyon is megértették a jobboldalon. Elhiszem, hogy sokkoló lehetett látni, hogy miközben ők orbánista személyikultusz-videókra vonatoznak a kongresszuson, mások a vezér hungarocell-fejével labdáznak nyilvánosan.

Mondanunk sem kell, nem ez volt az elmúlt húsz év legnagyobb tahósága. Deutsch Tamás például több megnyilvánulásával is szerepel az elmúlt 20 év politikai tahóságainak toplistáján. Az adófizetők pénzéből újjáélesztett orbánista munkásőrség maga a politikai blaszfémia, a rendszerváltás leköpése. És lesz ez még mélyebb is, erről elsősorban a Fidesz fog gondoskodni.

Akár tetszik, akár nem, a magyar politikai kultúrában az ilyen performanszok már elég régóta benne vannak. És nem a baloldal vezette be, hanem a jobboldal. És nem a jobboldal privilégiuma, hanem most már közös kultúrkicsünk, thank you very much.”