„Van, hogy az élet egy adott pillanatában a semmiből jelenik meg az elhívás, mások lappangva évekig érzik. Kicsit olyan, mintha állandóan személyi hívóval kommunikálna velünk az Isten. A menyegzős lakomára persze minden ember kap meghívót, de lesznek, akik nem jönnek el, nem veszik föl a szép ruhájukat. Mégis vajon kinek nagyobb a bűne? Annak, aki sosem hallott igazából Krisztusról hiteles szájból vagy annak, aki megkapta az elhívást, de nem érdekli?
Arra célzok, hogy talán nem olyan könnyű pálcát törni egy ateista fölött, mikor körülnézünk, és látjuk a hitehagyást elkövetőket, esetleg a kiugrott papokat. Mikor valaki évekig megéli a hitét, majd lustaságból, fáradtságból elhagyja az életéből. Kikopó szokás csak a szentmise, nem szakrális esemény. Ez miért nem nagyobb bűn, mint az, hogy valaki egyszerűen nem érti, mi történik a mise alatt és neki nevetséges hókuszpókusznak tűnik? Mert aki már fölismerte az igazságot, de aztán elveti magától, biztosan súlyosabb vétket követ el, mint akinek nem volt módja megismerni.