Nem kell sem Auschwitz, sem még egy Irak - Válasz Seres Lászlónak

„Mi van akkor, ha már maga a feltevése is rossz? Összeesküvés-elméletek felkarolása nélkül sem egyértelmű, hogy mi is történt augusztus 21-én Ghútánál. Lássuk be, nem tudjuk, hogy - azon kívül, hogy szörnyűségek természetesen - pontosan mi történik Szíriában. Seres úr vélhetően nem verte hisztérikusan harci dobjait, amikor maga az ENSZ állapította meg, hogy a felkelők vetettek be vegyi fegyvereket májusban. Az eseményeket csak egy kicsit is követők számára egyértelmű különben, hogy a rezsimnek több okból sem állt érdekében azok bevetése.

Nem látom pontosan, hogy miért szolgálná civilizációs értékeink védelmét (?) egy újabb katonai kaland, amikor éppenséggel a civilizációs párbeszédet csaknem ellehetetleníti hosszú ideje az egyoldalú és következetlen nyugati (amerikai) beavatkozás a térségben?  Miért van az, hogy a szerző ilyen élénken emlékszik Boszniára, Koszovóra, az alig másfél évvel ezelőtt indult líbiai légi kampány középtávú következményeire nem? Nemcsak az általános káoszra és az ország esetleges szétválására gondolok az ottani rendszerváltást követően, hanem arra is, hogy a civilizációs értékeink provokatív hirdetése nyomán gyilkoltak meg terroristák egy, az arab világot különben megértő és kedvelő amerikai diplomatát egy olyan városban, amely a NATO támogatását élvező fegyveres erők központja volt alig egy évvel korábban.

A szerző nemzetközi jogalapként hiába hivatkozik az R2P nemzetközi normára, az nem törvényerejű. Inkább érdemes lenne megvizsgálnia az úgynevezett Lotus-alapelvet, amely kimondja, hogy egy ország csak olyan nemzetközi egyezmények tartalmának betartatásáért felel, amelyeket aláírt - és ennek morális vagy reálpolitikai dimenziókhoz nincs köze. Szíria az 1925-ös genfi jegyzőkönyvhöz ugyan csatlakozott, ám az államközi konfliktusban tiltja vegyi fegyverek használatát, az általánosan tiltót 1993-ban az ország nem írta alá. Így bármilyen szörnyű is, ami Szíriában történt, nemzetközi jogalapról változatlanul csak a nemzetközi »farkastörvények« követőinek felfogása szerint eshet szó.”