„A hét vége legfontosabb eseménye Budapesten alighanem a Vidám Park kapuzárása volt. Sosem látott tömeg igyekezett kihasználni az utolsó alkalmat, hogy elköszönhessen a saját vurstli emlékeitől, meg az előző rendszerből örökölt, ám a szabadság éveiben működésképtelennek bizonyult Lizsé szomorkássá amortizálódott látványosságaitól.
Az elmúlt bő két évtized alatt senki sem akadályozott meg bennünket, hogy rendbe tegyük. Csinálhattunk volna belőle egy kis Liseberget vagy legalább valami Práter-szerűséget, de nem csináltunk. Most pedig, amikor a színvonala már alulról sem súrolja a vállalhatóság minimumát, jobb híján bezárjuk, elbúcsúzva (nem először és nem is utoljára) a rendszerváltáskori illúziótól: »innentől minden jobb lesz«.”