Emberek vagyunk?

Kisgyermekek meggyilkolására nincs emberi magyarázat, emberi hang, emberi reakció.

Naivitás lenne a valóságot számon kérni az effajta műsorok bármelyikén, de a szemfényvesztés elkerülése talán releváns elvárás lehet vele szemben.
„A reality műsor, melyet a televíziózásban máig az utolsó nagy áttörésnek tekinthetünk a scripted doku-reality műfajával nem csak a műfajcsalád létét legitimálta annak újabb aspektusaiból, de áttörte a közte és a társműfajai, társművészetei közötti határokat is. A gyanú árnyékában meglehetősen közeli rokonságot mutat a series jellegű televíziós sorozatokkal, a szappanoperákkal, a dokumentumfilmekkel, a bűnügyi novellákkal és a családirodalom egyes alkotásaival. Súlyos, feloldhatatlan hiánya azonban, hogy nem csak hogy nem tud belőlük meríteni és építkezni, de a határátlépésekkel hitelteleníti a fikciós alapú dokumentarista ábrázolást is, ennél fogva – paradox módon – még távolabb kerül attól a valóságtól, melynek reprezentációs igénye életre hívta. A reality-programming fejlődéstörténetét ismerve naivitás lenne a valóságot számon kérni az effajta műsorok bármelyikén, de a szemfényvesztés elkerülése talán releváns elvárás lehet vele szemben. A valóság-televíziózást, akárcsak annak határátlépéseit éppen ezért csak akkor fogadhatjuk el, ha nem kelti a valóság konstruálásának, bemutatásának látszatát, miközben annak dekonstrukcióját végzi, szétrombolva az arról alkotott fogalmainkat.”