Mi köze van Xenunak az indiánokhoz?

„Tizenhárom éves újságírói munkám alatt egyszer sem fenyegettek meg, úgyhogy a hétvége tulajdonképpen azt is jelentheti, hogy valódi újságíró lettem, már a szó szappanoperás értelmében. Kaptam 50 gyalázkodó levelet, és pár olyat, amelyikben burkoltan, vagy kevésbé burkoltan fizikai támadást is meglebegtetnek. Például az egyik levélben benne volt a lakcímem, ilyen tudjuk-hol-laksz jelleggel.

Na most az ügyben az egyetlen kellemetlen, hogy a kiváltó ok nem egy cikk volt a Jobbik és az iráni titkosszolgálat összefonódásáról, sem pedig Xenuról, aki a világegyetem ura a szcientológusok szerint. Hanem egy barátságos hangvételű írás Cseh Tamás bakonyi indiánjairól, akik kedves emberek, és történetesen szeretik a természetközeliséget, a nyugalmat, a harmóniát bőrruhába öltözve átélni. Tök oké.

Egyelőre ugyanakkor nem világos, mi köze van ennek a szektás gyűlölethez, amelyet a cikk megjelenése kiváltott, és amely levelek nyomasztó összhatását csak az olyan könnyedebb darabok oldották, mint hogy:  »Magam is vezetek online újságot, és gyűlölöm ha ilyent kérnek tőlem, és nem is szoktam teljesíteni, így nem tehetek mást, csak javasolhatom, hogy SZEDJÉTEK LE A CIKKET.«

De ezek sem tették könnyebbé annak megfejtését, hogyan jön össze a békés indiánozás az olyan fenyegetőzéssel, hogy vannak köztünk befolyásos emberek, és hogy ez “meddig fog elmenni, azt most nem lehet tudni, de nyilván minden lehetőséget mérlegelni fognak.” Mondjuk közben egy reklámügynökség vezetője felhívta a főszerkesztőmet is. Vajon mi tartozik még a minden lehetőség körébe? Benyilaznak az ablakomon? A közösségbe amúgy valóban beletartozó nagypolitika közeli alakok, és cégvezetők betiltatják az Indexet a kormánnyal? Vagy soha többet nem nyilatkozik nekem Fodor Gábor?!”