Pucér fenék helyett mesés orgonaszó és ámen

„A közönség már első ránézésre is teljesen más volt a Nemzeti Színházban, mint pár hónappal ezelőtt. Vasárnap a Kudlik Júlia-frizurás, klipszet, brossot viselő dámák, illetve a makkos cipős, sujtásos mellényben feszítő urak egy négyzetméterre jutó száma feltehetően minden eddigi csúcsot megdöntött. A nézők egy Tamási Áron-darabra igyekeztek, a Vitéz lélek-re, amely az új igazgató, Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházának első bemutatója. (...)

Hét óra után pár perccel - ha lassan is, de - megtalálta a helyét a közönség. Az egyik ültető morgott az orra alatt, szerinte érezhető, hogy teljesen új a közönség, nehezen találják meg, hanyadik emelet a balkon vagy a karzat, az ülőhelyekről nem is beszélve. A szinte teljesen megtelt nézőtéren gyorsan végigpillantva látszott legjobban a különbség az előző évadhoz képest. Míg tavasszal izzadt pólós egyetemisták és kisírt szemű, középkorú Alföldi-rajongó hölgyek ültek a székekben, most minden harmadik néző úgy nézett ki, mint Mádl Dalma.

Sőt láthattunk egy apácát is, illetve egy fideszes EP-képviselő, Gyürk András is feltűnt a nézőtéren. Az apáca később, az egyik szünetben elárulta, hogy ő is most először jött el a Nemzetibe, de ennél többet nem akart mondani. A kosztümös, öltönyös idősebb közönségből csak egy póló-farmer-tornacipő összeállításban érkező fiatal fiú lógott ki, később kiderült, hogy indexes kolléga.”