A közöny generációja

„Szerdán hozták nyilvánosságra a Magyar Ifjúság 2012 kutatás eredményeit, amelyből elsőként a Heti Válasz és a Mandiner közölt szemelvényeket. Ezekből a következőket tudjuk meg magunkról, 15-29 éves fiatalokról.

– Elfogadjuk a status quo-t, a politikai-társadalmi berendezkedést, szüleink életvitelét. Nem lázadunk, nem hagyjuk el a szülői házat, minden korábbinál befelé fordulóbbak vagyunk.

– Nem szerveződünk, nem vagyunk aktívak, nem szólunk bele a társadalmi folyamatokba, és nem is hisszük, hogy erre van lehetőségük. A szabadidőnket otthon töltjük. (...)

Sokkal könnyebb a politikusokat szidni, mint venni a fáradságot a Hírcsárda meg a Napiszar mellett megnyitni legalább három ellentétes nézőpontú hírportált. Könnyebb harminc évesen is a mamahotelek kényelmét élvezni, mint önálló háztartást vezetni, ahol nincs, aki mosson, főzzön ránk. Torrenten két óra alatt lejön egy sorozat, a francnak van kedve kirándulni a hegyekben, egyébként is, lehet, hogy esni fog! Mennyivel egyszerűbb meghúzni magunkat a sarokban vagy terelni, amikor két haverunk a kocsmában politizál, mint hogy felvállalnánk a véleményünket! Még a végén azt hiszik, előítéletes vagyok, jujj!

Temérdek érvet lehetne felhozni annak igazolására, miért közönyösek a mai fiatalok a közélet és a közösségi programok iránt: a technológiai fejlődés, a közösségi média térhódítása, az ifjúságellenes politika, az atomizálódó társadalom, stb… De ezek csak az okozatok. Az ok mi magunk vagyunk. Mi mondtunk le lélekben erről a hazáról és a benne lakókról. Elhittük – mert elhitették velünk –, hogy kicsik és szerencsétlenek vagyunk. Hogy nekünk soha semmi sem sikerül. Hogy most már jöhet bárki, itt nem fog soha semmi változni.”