Az év eleje csapadékos volt, ami növényvédelem szempontjából kicsit megnehezítette az évet. Ez a csapadékmennyiség Szekszárdon nem záporokban, zivatarokban volt mérhető, hanem csendes áztató esőkben, ezért nagyon jól el tudta inni a talaj. A tavalyi aszályos év után nagy szükség volt erre a talajfeltöltődésre. A hideg időjárás egyértelműen nem kedvezett a szőlőnek, de az utána bejött meleg helyrebillentette az évjáratot, és a szőlő egyértelműen behozta a lemaradást. A kánikula – egy két napégést leszámítva – nem okozott nagy problémákat a szőlőben, könnyebbé tette a növényvédelmet. A szeptemberi esős időszak jelenleg még nem tűnik rossznak, de okozhat problémákat.
Még kiderül, hogy alakul, sajnos jósolni nem tudok, az eddig szüretelt fajtáknál nem éreztem problémát. A kékfrankosnak egyelőre jót is tesz az eső, mert az év eleji időjárási viszontagságoknak köszönhetően lettek madárkás fürtök, most azonban a bogyók még képesek fejlődni. Úgy gondolom, hogy a sors alapvetően döntetlenre játszik.
Az eddig szüretelt szőlők a tervezett időben, teljesen jó paraméterekkel érkeztek be a területekről, arról még nem mernék nyilatkozni, hogy milyen lesz az évjárat, majd akkor, ha már bor készült belőle. Saját ültetvényről egyelőre csak medoc noirt (menoire) szüreteltem, amiből egy könnyedebb, mókásabb bort szeretnék készíteni. Máshol szedtem már sauvignon blanct, chardonnayt, rizlingszilvánit, illetve kékfrankost, zweigeltet, és kadarkát is szedtem már rosénak. Eddig jónak tűnnek. A borokban szeretném az elkezdett útvonalat folytatni, mindegyik borra egyformán tervezek figyelni. Természetesen a korábbi évek tapasztalatait begyűjtve szinte minden tételnél lesz némi módosítás, csiszolás, de bízom benne, hogy ez csak javítani fog a borokon.