Csatáry (ür)ügyén

„Ékesítette vagy kerek két héten át a Le Monde honlapját Csatáry László fotója. A fénykép alatt közölt szikár híradás azzal a címmel jelent meg, hogy »Egy szomorúan példás háborús bűnös«. Indulatmentes ismertetés volt, a halálhír napján megjelent a nyomtatott újságban is. Az aláírás szerint angol fordítás alapján, a szerzője a szigetországban élő történész, aki legendás hidegvérrel, cifrázás nélkül tényeket sorol föl. Még azt sem minősíti, hogy az ismert adatok szerint a kassai gettó akkori parancsnoka sajátkezűen korbácsolta az Auschwitzba szánt fogoly zsidókat, az asszonyokat arra kényszerítette, hogy körmükkel ássanak sírokat. Semmi hevesség, még ott sem, ahol az egyébként terjedelmileg is visszafogott írás utal a jelenre, a csigalassússággal rendezett pör körülményeire. Mellékes tényezőként említi, hogy az ágyban, párnák közt meghalt Csatáryhoz hasonlóan, felelősségre vonása közben hunyt el Képíró Sándor, a Délvidék bűnöse is. Nem meglepő, ami történt, és ez az egyetlen minden cifrázástól mentes megjegyzés, mert akadnak más háborús bűnösök is, akiknek »életművét hiteles magyar értéknek« tüntetik föl. 

Név szerint említtetik Wass Albert, akit román bíróságok ítéltek el. A gróf kedvence a szélsőségesen nacionalista Jobbiknak, - így a további fölsorolás -, sőt a jelenleg kormányzó Fidesz egyes áramlatainak is. A neve a »nagy egyéniségek« között szerepel az Orbán vezetés listáján, a nemzeti kultúra bajnokaként ábrázolja őt a washingtoni magyar nagykövetség is. Türelem és cinkos megértés kíséri a budapesti központi hatalom részéről azt is - folytatta az ismertetés -, hogy »helyi kezdeményezésekre« emlékműveket avatnak olyan második világháborús személyiségeknek, utcákat, tereket keresztelnek el róluk, mint például Horthy Miklós volt. Elfogult politikai értékelésekben részesítik őket, ahogyan az megfelel a Fidesz és a szélsőséges Jobbik ideológiai fölfogásának.”