„A csütörtök éjjeli lövöldözés után S. Ábel elveszítette azok nagy részének bizalmát is, akik hajlottak az együttérzésre iránta. Ma már aligha gondolják úgy, hogy S. Ábel ügyében túlzásba vitte a bűnmegelőzést célzó intézkedésekkel a rendőrség. Egy egyetemi ámokfutásra való készülődés, majd a levegőbe lövöldözés aligha fogható rá a cukorbetegség okozta hangulatingadozásra, amit védekezésként próbáltak felhozni a perben.
Nagy szerencséje a gyorsétterem vendégeinek és S. Ábelnek is, hogy nem történt visszafordíthatatlan tragédia csütörtök éjjel.
És ez nem a magyar igazságszolgáltatáson múlott. Hiszen – ha nem jogerősen is – a bíróság megállapította, hogy kétrendbeli emberölés kísérletében S. Ábel bűnös, és csak azért ennyiben, mert nem volt bizonyítható, hogy valóban 22 embert akart megölni, ahogy azt a vád állította. A bíróság szerint csak az volt megállapítható, hogy egynél több embert akart megölni.
Az emberölés előkészületét a bíróság bizonyítottnak ítélte meg, mert S. Ábel 2009-ben lőfegyvert szerzett be, verseket, blogbejegyzéseket és egy kisregényt is írt az iskolai mészárlásokról. A bíróság bizonyítottnak ítélte, hogy mindezt azért tette, mert emberek életét akarta kioltani. Mindebből a markáns bírói véleményből, ami a nem jogerős ítéletből tisztán tükröződik, következne néhány határozott intézkedés is. Például: a fiatalembert talán meg kellett volna fosztani a fegyverviselési engedélyétől, talán el kellett volna kobozni tőle a fegyvert, talán a gyógykezelése érdekében is kellett volna néhány határozott lépést tenni, sőt talán még a gyógykezelés idejére a gyámság alá helyezése is felvetődhetett volna legalább a jogerős bírósági ítéletig.”