Az állam ünnepére

„Azok, akik ma oly hatalmas lelkesedéssel turuloznak és hazaárulóznak, valami megmagyarázhatatlan okból Szent Istvánként tekintenek Vajkra. Ha az ősi, Ázsiából áttelepült, nomád vándorló magyarságot tartjuk az igazi, eredeti magyarságnak, amit még nem hígítottak fel a mindenféle európai bevándorlók (lényegében az összes, a környéken élő vagy hódító nép), akkor Vajk igen jó eséllyel indul az első, s talán legnagyobb nemzetáruló címéért. Ő volt ugyanis az a faszi, aki saját (és hát persze szeretett népének!) hatalmi törekvéseit beteljesítendő államot alapított nekünk itten, a Kárpát-medence kellős közepén, erőszakkal szabta európai mintájúra a tulajdon- és vallási viszonyokat, kötelezővé tette a kereszténységet (ettől a pestistől azóta, 1000 éve nem tudunk szabadulni), saját rablóhadat szervezett (királyi hadsereg) és megszervezte a nép általános kifosztását, amit ma adóztatás néven ismerünk.

Bűnszervezete 1000 éves fennállásának során más népeket nyomott el (jó, tudjuk, elnyomás csak az, amikor a magyarokat nyomják el), családok százezreit taszította rabszolgaságba, elképzelhetetlen vagyonokat rabolt össze, hogy a méltóságok hóbortjait finanszírozza, főleg férfiak millióit küldte a halálba a nemzetre, egy antik műkincsre és az azzal járó isteni hatalomra hivatkozva, majd utóbbi évszázadaiban a legkülönfélébb disznó ideológiák kapcarongya volt; aki megkaparintotta, az ölt és rabolt vele.

Ez hát a mi kis Magyar Államunk, egy rohadt rablóbanda, ami vallási agymosással (kereszténységgel és nemzettel egyaránt) elhitette az itt élőkkel, hogy uralkodik ugyan felettük, de értük teszi. (Lásd még: paradoxon.)”