Ezzel a krafttal aligha épülhet akár középtávon is érvényes konzervatív kultúrpolitika.
„Utoljára 1948-ban látogatott szülőhazájába, hogy néhány héten át dokumentálja a háborús pusztítást és a kommunisták magyarországi térhódítását. De nem volt Sztálin hasznos idiótája, így hamarosan továbbállt. Visszatért a harcmezőkre és ott dolgozott egészen 1954-ig, amikor Indokínában, Hanoitól délre exponálta élete utolsó felvételét, majd pár perccel később taposóaknára lépett. A francia alakulat ezredese szerint semmi esélye nem volt a túlélésre.
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Hankó Balázs hozzá nem értése is azt mutatja, hogy a kultúra – és annak finanszírozása – az elmúlt években komolyan lezüllött.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Azonnali hatályú felmentést írt alá a miniszterelnök Havasi Bertalannal kapcsolatban, ami már a Magyar Közlönyben is megjelent.
A Ferencváros kapusa az elveszített bajnoki cím után értékelte a szezont.
