Az a baj, ha gagyi

„Minket megkértek, hogy ne járjunk a próbákra, csak a bemutatót nézzük meg, és ezzel többé-kevésbé föl is mentettek az azonosulás alól, de én ennek ellenére azonosulni tudok a rendezés nagy részével. Zeneszerzőként viszont már vannak zavaró tényezők. Ha csak én észrevételezném, akkor is érthető lenne, de már a szegedi bemutatón hozzáértő fülűek mondták, hogy nagyon nehezen azonosultak azzal a ténnyel, hogy a zenekar egyes dalokat dupla tempóban játszott. Ezzel én is nehezen azonosultam, és soha nem fogom megszokni; a közönség meg pláne nem, ott van a fülükben az adott tempó. A Társulatost öt évvel ezelőtt újra fölvettük, tehát nem a ’83-as alapra énekelnek, de ott ugyanolyan tempók vannak. Nagyon örültem az élő zenekarnak, de hát erre nem magyarázat az sem, amit mondani szoktak, hogy a világ felgyorsult... Ez nem igaz, azokban a dallamokban minden patikamérlegen ki van számolva.

És a közönség ilyen, ott marad a fülében, mert nem csak előadáson hallja, felteszi otthon is – ilyen formában nem akarok szembemenni velük, de a rendezés nagyrészét teljes mértékben megalapozottnak tartom. Olyannyira, hogy amikor Gizellát SS-tisztek kísérik be, a szemem nem rebbent, hiszen amiről a Színház és történelem előadásomban is beszélek, az országot Orseolo Péter »eladja« a németeknek.

A másik, ami megint csak kritikusi hangokat vált ki az emberből: sokkal több időt kellett volna szánni arra, hogy az énekesi teljesítmények eléggé megalapozottak legyenek. Az Istvánt játszották még színházban, volt repertoárdarab, Kerényi és Iglódi is megrendezte, és abban sem volt minden színész a helyzet magaslatán, de miután a közönség zsinórban akarta látni a darabot, zsinórban is kellett játszani, és elnézték ezt. No de egy ilyen kiemelt szituációban nem lehet azt mondani, hogy elmegy, mert repertoáron kell tartani.

Nem akarok visszaélni ezzel az előbb említett helyzettel, hogy áldásunkat adtuk a rendezés stílusára, és csak a bemutatót láttuk. Ha hosszú hónapokkal ezelőtt megkérnek, hogy beüljek a próbákra, akkor már akkor elmondom a véleményem, és talán kicsit másképp alakul. De amennyire utólag látom, Alföldi és a színészgárdája eleve egy zárt rendszerben dolgoztak, és úgyse tudtam volna hozzászólni, ezért így jobb volt.”