Kikosarazta a németeket a francia miniszterelnök
Michel Barnier inkább Meloniékhoz siet Olaszországba, ami finoman szólva is szokatlan a német-francia kiegyezés óta – viszont jó oka van rá.
Az ilyen és más hasonló esetek megítélésekor számításba kell vennünk a hagyományos demokratikus nyilvánosság intézményeit, így a sajtószabadság kiemelkedő értékét is.
„Rudd, az ausztrál munkáspárt volt vezetője, a múlt hónapban került hatalomra, korábbi kezdeményezéseiben többek között az internetes cigarettareklámokat kívánta korlátozni, valamint a dohányzás elleni kampányra több mint 27,8 millió ausztrál dollárt költött. A miniszterelnök egyik legfőbb célkitűzése továbbra is a dohányzásellenes kampány folytatása. Egy nemrég történt esemény azonban törekvését hiteltelenné teheti: a napokban fia, Marcus egy fényképet tett közzé a Facebookon, amelyen barátaival szivart szív - írja a Telegraph. A közzétett fotóhoz a politikus gyermekének barátai kommenteket fűztek, egyikük például illetlen szavak kíséretében Charlie Mansonhoz hasonlította a fiút. Az ügyből botrány kerekedett, a munkáspárt és Rudd népszerűsége pedig az eset miatt csökkent. (…)
Az ilyen és más hasonló esetek megítélésekor számításba kell vennünk többek között a hagyományos demokratikus nyilvánosság intézményeit, így a sajtószabadság kiemelkedő értékét, és a nyilvánosság elleni védekezésként a magánszférához való jogot is, amely megilleti a politikusokat, a közhatalom képviselőit és a közszereplést egyéb módon magára vállaló személyeket is. (Az már persze más kérdés és könnyen vita tárgya lehet, hogy mely események, információk érintik az adott személy közfeladatának ellátását, és válnak ezáltal a nyilvánosság számára megismerhetővé.) Ugyanakkor az is tény, hogy a közszereplőknek el kell viselniük az élesebb kritikát, mert a véleménynyilvánítás köre esetükben szélesebb határok között mozog, mint más személyeknél. Magánéletük jobban ki van téve a nyilvánosságnak, a nyilvánosságra hozatal szükségességét pedig a közönség tájokozódáshoz fűződő joga indokolhatja. A közéleti személyiségekre, különösen a politikusokra vonatkozó bizonyos tények számot tarthatnak az állampolgárok érdeklődésére, és ezért jogos, hogy az olvasók, akik egyben szavazók is, ezekről a tényekről tájékoztatást kapjanak.”