„Kell egy harmadik jelölt, mert ahogy át tudná az egyik fél nyomni a sajátját, a másik - ha egy csöpp esze van - úgyis felveti a lehetőségét: ez a pártvezérek miniszterelnök-jelöltségének kölcsönös megsemmisítéséről szóló vadiúj doktrínám.
Annál inkább nem kéne ennyit feszülni Attilával és Gordonnal, mert az MSZP-nek már úgyis bőven van rutinja külsős miniszterelnökökben, az E14-PM pedig frissen alakult pártszövetségként igazából örülhet, ha bármiféle ráhatása van Orbán kihívójának kiválasztására és egy későbbi kormányprogram kialakítására. Most ezért nem rám kell haragudni, nem én csináltam a gyakorlatilag Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségéért síkra szálló »választói mozgalomból« egy sima hétköznapi pártot; és nem én bizonyítottam évtizedeken keresztül, hogy az MSZP képtelen legmagasabb tisztségek betöltésére is alkalmas embereket kitermelni magából. Ez van.
Persze azt hozzá kell tenni, hogy sosem könnyű miniszterelnök-jelöltet találni, aki (1.) képes lenne ellátni a feladatot, (2.) valóban el is vállalná és (3.) akár meg is választanák, továbbá a hátralévő idő is rettenetesen kevés. Ugyanakkor az szerintem alap, hogy B-tervként mindkét fél lázasan keresi a maga »kompromisszumos« jelöltjét, vagy ami még jobb, már most ledobja a KHJ-bombát, végig kontroll alatt tartja az új keresési szakaszt, és nem lesz kérdés, ki a gazda a megújult baloldalon.”