„A mi kis pénzügyeinkről tehát tudni kell, hogy korábban a bankok tényleg nagyot kaszáltak a devizahiteleken, ám végtörlesztést, árfolyamgátat vagy éppen a rendszerben hagyott különadókat és – megemelt – tranzakciós illetéket kaptak a nyakukba. Vagyis tárgyalások folynak a bankszövetséggel az ügyben, de nem túl biztató az a kormánypárti kijelentés, hogy »az ősszel érdemi lépéseket teszünk, ha van megegyezés, ha nincs«. Ez az üzenet ugyanis enyhén szólva felülírja azt az NGM-es megjegyzést, miszerint hosszabb távú programra készül a gazdasági tárca, s ez évekig is eltarthat: ebből az logikázható ki, hogy nem a végtörlesztéshez hasonló intézkedésre kell számítani. De hadd jöjjek itt elő a közgazdasági alapvetéssel: bankok nélkül nincs növekedés! S pénzügyeink komplikációját megfejeli még a takarékszövetkezeti szisztémába történő állami »belépés«, továbbá az OTP ügye.
Pedig milyen jól elvolnánk! A nemzetközi környezet annyira sokat javult, hogy egy IMF-kölcsön idő előtti visszafizetése sem ingatja meg a pénzügyi stabilitást. Emlékezzünk csak: volt idő, amikor teljesen kiszorultunk a deviza-kötvénypiacokról, és azt számolgathattuk, meddig lehet így húzni. A pozíciónk pozitív alakulásában szerepet játszik az is, hogy a kormány a tavalyi költségvetési kiigazítással a stabilitás iránti elkötelezettségét igazolta a piac felé.
Nem kellene mindent egy lapra feltenni!”