„Nos, amikor államalkotó királyunkról évről évre megemlékezünk, a mai emlékezést nem tudtam mással kezdeni, mint a mai társadalmi valósággal. Óhatatlan, hogy eszembe jutottak Szent István király kemény törvényei, amelyek a köz s az egyén javát szolgálták, és talán ezek miatt is fennmaradt országunk még ezer évig, a mai napig. Vajon a tolvajt milyen büntetési tétel érte volna ezer esztendővel ezelőtt, ha a felsoroltak közül bármelyiket is elkövette volna? A korabeli törvényekkel összhangban Magyarországon is legkevesebb levágták volna a kezét. Ma ezt persze senki nem kívánja, de azért olcsón se ússza meg senki. Egyszer valamikor rendnek kellene lenni, és a törvényeket be kellene tartani. Például a magántulajdon szentségét széles körben újra tisztelni kellene, s kemény büntetésekkel gátat kellene szabni, aki másét elveszi. Nem a munkát kerülő tolvaj csavargónak kell felmentést keresni, hanem a védtelen, sértett kisöregeknek, átlagembereknek kell megadni az élethez, a biztonsághoz való jogot. Szent István törvényhozása, »büntető törvénykönyve« a kelet-közép- és észak-európai jogfejlődésben az első ilyen alkotás. A jogalkotás terén persze mostanában elindult valami ezen a téren, miután a falakon, a kerítéseken belül a tulajdonos már megvédheti értékeit. Innen kell még továbblépni.”