Unom a politikát!

„Az mindegy, hogy valószínűleg Csurka egyetlen színpadi művében sincsen semmi »szélsőjobbos«, amikor egy színház közelébe került a baloldalnak rögtön hisztériát kellett csapnia. Nyírő sem politizál a műveiben, mégis halálra van ítélve a baloldalon, mert tagja volt a nyilas parlamentnek (ugyan a kedves vádaskodó elvtársak, vagy azok párttársai közül hányan (nem) voltak tagjai a kommunista parlamentnek, vagy államapparátusnak?!). Nyírő és Csurka »nyilasok« tehát a műveikben biztosan zsidó kisgyermekek elevenen felfalására fognak felszólítani, Alföldi meg »buzi«, tehát a műveiben biztosan..izé, buzerálni fog. Ilyen egyszerű a szemellenzős logika. A legnagyobb probléma ezzel van. Ez az igazi előítéletesség. (...)

Mi lehet a megoldás? Amit mi tehetünk, az nem sok, csak annyi, hogy felhagyunk a pártos kultúrafogyasztással. Nézzünk Alföldi-darabokat, de olvassunk Wass Albertet és Tormay Cecilt is! Ennél a politikusok azok, akik többet tehetnének… ha akarnának! Mert ahhoz teljes szemléletváltásra lenne szükség, mert a pártos kultúra, csak a pártos közélet egyik tünete. Valódi, pártatlan művészet, kultúrpolitika csak akkor lesz, ha ez a váltás más területeken is végbe megy. Ha pártbizalmi bizottsági tagok helyett szakértők lesznek, pártkatona szavazógépek helyett képviselők, sárdobálás helyett szakmai viták, röviden: politika helyett igazgatás!”