Orbán Viktor is reagált Magyar Péter szavaira: nem teszi ki a kirakatba, amit kapott (VIDEÓ)
Nem a Tisza árad, hanem „a közönségesség és a durvaság”.
Manapság gyakran hallani olyasmit, hogy a nemzetek kora lejárt, felejtsük el.
„2013-ból visszanézve ugyanis meglepő összefüggéseket találunk a magyarságtudat-elemek és -típusok és a vizsgálatban alkalmazott független változók között. Fontos emlékeznünk, hogy a vizsgálat az MDF erőteljesen szimbolikus nemzeti politizálásának bukása után, a gyorsan visszavágyott szocialisták elsöprő győzelme után, az egyáltalán nem vágyott Bokros-csomag bevezetését követően nem sokkal, a Fidesz jobbraváltása után, de még a ma jellemző nagyon markáns nemzetikeresztény retorikájának bevetése előtt végezték. A két nagy rendszerváltó párt már megroppant, részben a rendszerváltáshoz fűzött idealisztikus elképzelések, részben a mindkettő vonatkozásában súlyosan félreértett (vagy egyáltalán nem értett) ideológia miatt (nevezetesen hogy az MDF nem hajlandó szélsőjobboldali lenni, és az SZDSZ legfőbb identitáseleme nem a kommunisták, hanem a kommunizmus fölszámolása – szemben például a jelenlegi miniszterelnökkel, aki saját bevallása szerint nem a diktatúra ellen harcolt, hanem azok ellen, akik a diktatúrát csinálták). A MIÉP már jelen volt, de 5 százalék alatt, az MDF-MDNP is oda csúszott vissza, az SZDSZ 8 százalék körül, a kisgazdák 20, az MSZP és a Fidesz 30 százalék körül mozgott.
A meglehetősen sok vizsgált változóból csak néhányat, a témánk szempontjából legfontosabbakat kiragadva: a harcias nacionalizmust 23 százalék utasította el nagyon határozottan, 26 százalék tartotta inkább rossznak, mint jónak, szintén 26 jó és rossz elemeket egyaránt látott benne, 5 pedig inkább jókat. A nők és idősebbek nagy arányban tértek ki a válasz elől, és feleltek »nem tudom«-mal. A legelutasítóbbak az SZDSZ és részben az MDF-MDNP szavazói voltak, az MSZP és az FKgP szavazói jó és rossz elemeket is láttak benne. A Fidesz szavazói és a fővárosiak voltak a legmegosztottabbak: átlagon felül választották azt is, hogy több benne a rossz, és azt is, hogy több benne a jó. Elfogadóbbak voltak a harcos nacionalizmussal szemben az alföldi régiók lakói, a legelfogadóbbak pedig a segédmunkások és a vezetők egy része.”