Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
A rasszizmus primitívség. A rasszizmus egy gondolkodásmód. Hogy jön ahhoz bárki is, hogy előírja másnak, hogy hogyan gondolkodjon? Gondolatbűn?
„Legutóbbi bejegyzésem alatt az egyik kedves kommentelő védelmébe vette a Tatárszentgyörgyre emlékező videót, s ehhez az alábbi intelmet fűzte: »Szégyenünkre nem tobzódunk a tisztes megemlékezésekben, és van még itt bőven ledolgozandó deficit mindaddig, ameddig a fiatal fejecskékbe be nem ég végleg, hogy a rasszizmus bűn«.
Nos, megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a fenti, rendkívül fontos tévedésre. A rasszizmus nem bűn. A rasszizmus primitívség. Igen. A rasszizmus ostobaság. Igen. De nem bűn. A rasszizmus jog.
Éppen az a baj, hogy a mindenkori hatalom úgy használja a jogot, akár a kapcáját. Aktuális politikai vagy gazdasági céljaik érdekében hoznak törvényeket, amelyek mintha másra se szolgálnának, mint hogy az ő érvényesülésüknek, erkölcsi érzéküknek vagy személyes ízlésüknek a teljesülését elősegítsék. Az előző kormánynak nem volt ínyére a holokauszttagadás. Hoztak egy törvényt ellene. Ennek a kormánynak a Szent Korona gyalázása nem tetszik. Törvényben tiltják meg. Ezeknél a törvénykezéseknél pedig csak az a szomorúbb, hogy a társadalom egyik illetve másik fele minden alkalommal önfeledten tapsol hozzájuk.
A jog nem a kényünkre-kedvünkre szolgáló eszköz. A jog nem emberek műve, ők csupán kodifikálják. Éppen ennek során élnek vissza vele. A jog világnézettől függően Istentől vagy a természettől ered, de nem az embertől. A jognak nem csak betűje van, amit úgy csűrünk-csavarunk, ahogy kedvünk tartja. A jognak szelleme van, és az az elsődleges. A jog szelleme pedig a következő: egyik ember szabadsága ott végződik, ahol a másik ember biztonsága kezdődik. Ez a jogállamiság legalapvetőbb normája.
A rasszizmus egy gondolkodásmód. Hogy jön ahhoz bárki is, hogy előírja másnak, hogy hogyan gondolkodjon? Gondolatbűn? A jog és a törvény nem arra szolgál, hogy általa etikussá formáljuk a világot, hanem arra, hogy egyik embert a másiktól megvédelmezzük. Egy ember gondolkodásától nonszensz bárkit is megvédelmezni, tehát a szabadság határa itt nem húzódhat. Ha ebből a gondolkodásból erőszakos tettek következnek, már nyilván más a helyzet.
Ha az erkölcsös gondolkodást törvénybe foglaljuk, abból nem közjó származik, hanem zsarnokság. A jó csak a szabad döntés nyomán helyes, a kényszer terhe alatt többé már nem az. Én egy olyan világban szeretnék élni, ahol nincsenek rasszisták. Viszont nagyon nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol ezt törvény határozza meg. A rasszistákat elviselni összehasonlíthatatlanul kisebb csapás, mint egy olyan államban élni, amely tilt bármiféle világnézetet.”