A Fidesz-Magyarország félfeudális etatizmusból, kádári hagyományokból építkező világa nem 2010-ben vette kezdetét.
„Az ősbűn
Véleményem szerint a Fidesz-Magyarország félfeudális etatizmusból, kádári hagyományokból, ortodox-vezérelvű civilizációs hatásokból építkező világa nem 2010-ben vette kezdetét. A ²/³-os győzelem mindössze a sokkal korábban kibontakozó negatív tendenciák előtt nyitotta meg Orbán és klientúrája előtt a »törvénygyár« korlátlan lehetőségekkel kecsegtető kapuit. 2010 legfeljebb a fordulat évének tekinthető, éppúgy, mint ’49 a kommunista párt hatalomátvétele szempontjából. Az ősbűnt a reális koncepció, kiérlelt modernizációs stratégia és koherens világkép nélküli, a világtörténelem ’89-’90-es villámgyors változásai folytán érthetően készületlen rendszerváltó elitek követték el. Az MDF és az SZDSZ vezérkara szándékával ellentétben – a mai (!) és még véletlenül sem a polgári Magyarország alapjait fektette le. A Fidesz-Magyarország nem 2010-ben vette kezdetét, hanem 1990-ben. Mindössze a legutóbbi kormányváltást követően rántotta le szemünkről a jogállamiság – e trendet jó ideje eltakaró – leplét a fülkeforradalmár elit. A tagadhatatlanul jó szándékú, de számos okból alkalmatlan rendszerváltó politikai osztály két megdöbbentő hibával alapozta meg napjaink közállapotait. Egyrészt a tulajdonviszonyok hibás kialakításával, másrészt az érett Kádár-éra gazdasági-állampárti-titkosszolgálati-közigazgatási felső vezetésének javát a demokratikus Magyarország elitjeinek sorába kooptáló konszenzuskereső politikájával. (…)
A hatalom informalitása
Az egymást váltó kormányok és a Fideszt kivéve rendre lecserélődő pártelitek paravánja mögött gigantikus pénztőke felett diszponáló hatalmi központok képződtek a rendszerváltozást követő két évtized folyamán. Az anonim centrum összetételében nem azonos a néhai Esterházy-birtokok kiterjedtségét felülmúló grandfarmok tulajdonosaival, a száz leggazdagabb mágnás sorában rendre feltűnő sok milliárddal rendelkező bankelnökkel, jobb- vagy baloldalinak gondolt pártközeli gyáriparosokkal. A felbecsülhetetlen informális hatalombefolyásoló potenciált birtokló kör a kétévnyi magyar GDP-vel megegyező – hazánkból származó – offshore-vagyon tulajdonosa, a 3000 milliárd forintra taksált olajszőkítési és borhamisítási profitok gazdája. Nyilvánvaló, hogy az ezen profittömegnek mindössze ezrelékeit tulajdonló – bár így is milliárdos vagyonra szert tevő – letartóztatott vagy maffiaháborúkban kiiktatott félanalfabéta végrehajtóemberek nem lehettek az éveken át üzemszerűen folytatott bűnszervezeti üzelmek kitalálói, mozgatói, engedélyeztetői. Ez az informalitásba burkolózó hatalom talán mélyrehatóbban befolyásolja közelmúltunk történelmét és pártrendszerét, mint azt a legmerészebb álmainkban gondolhatnánk.”
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
Deutsch Tamás kemény választ adott Lakos Eszternek az Európai Parlamentben.
Nagy Bandó mesélt a Fidesz iránti rajongásáról.
A fideszes képviselő csak az egyenlő bánásmódért küzdött.
A legfontosabb, hogy mindez milyen mozgásokat eredményez a kormányellenes oldalon. Budapesten jó eséllyel káoszt.
A fórumra meglepetésvendégként betoppant Orbán Viktor. Megértem. Ezt a két embert én sem merném egyedül hagyni.
„Mert a GDP ugyan fontos dolgokat mér, de azt, ami az emberi élet, a jólét és a fenntarthatóság szempontjából releváns, azt nem” – mondta.
Az alpolgármester azt mondja, minden rendben és „kár lenne új választást kierőszakolni, de nyilván a pártok érdeke, hogy mesterségesen gerjesszék a feszültséget”.
