Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Andy Vajna érdeme, hogy meg tudta szabadítani a magyar filmet attól az évtizedes átoktól, amely azt költségvetési tétellé tette. Interjú.
„Káel Csabának is van Toldi filmterve. Többen előrevetítették, hogy a nemzeti filmalap majd neki adja a pénzt. Nem így lett…
Talán azért kaptuk meg későn a támogatást, mert a filmalap nem tudta eldönteni, hogy melyik mellett tegye le a voksát. Egyébként a támogatásunk hírén az egész magyar sajtó megdöbbent. Nekem most úgy tűnik, hogy más állami vállalatokhoz viszonyítva a filmalap a béke szigete, amely valóban filmötleteket, forgatókönyveket próbál támogatni, és filmeket szeretne létrehozni. Egyenlő esélyt adtak Káel Csabáéknak és nekünk. Ez a legjobb példa arra, hogy kizárták a küzdelemből a politikát.
A zúgolódó hangok – nem kis iróniával – azt is előrevetítették, hogy majd a magyarkodó filmek élveznek előnyt ebben a politikai ciklusban…
Azok a hangok, amelyek megelőzték a döntést, a szakma jogos félelméből eredtek, hiszen mindig is a kultúrából faragtak le, és ne feledjük, hogy négy évre leállt a magyar film. Andy Vajna érdeme, hogy meg tudta szabadítani a magyar filmet attól az évtizedes átoktól, amely azt költségvetési tétellé tette. Ennek vége. Emlékszem, korábban mindig vártuk az éves költségvetés vitájának a végét, hogy marad-e filmre, és ez a parlament utolsó módosító indítványain múlott. A hatos lottóval a film üzleti alapon finanszírozhatóvá vált. (…)
Kurzusfilm a Toldi?
Ameddig ideológiailag nem kérnek változtatást a filmen, addig nem az. Már 2002-ben a Táltosember készítésekor izgatott egy magyar szuperhős megteremtése. Azon gondolkoztam, hogy fiatalon milyen filmet szerettem nézni. Az igazi kalandfilmeket szerettem, romantikával, hősökkel, csatával, és ez sodort a filmkészítés felé. így jutott eszembe a magyar történet, amelyből még nem készült játékfilm, ám mindaz benne van, amit felsoroltam. Toldi a mi hősünk. Érdekelt mit jelent – nem az elkoptatott módon – magyarnak lenni. A filmkészítés elsősorban szórakoztatás, Arany János műve is az, és ezt szeretnénk visszaadni a nézőknek. Létrehozni valamit, amin közösen tudunk sírni vagy nevetni, vagy egyszerűen – amikor éppen nincs más beszédtéma – fölvetni, hogy »láttad a Toldit?«. Ugyanúgy, ahogy ezekben a napokban mindenki az István, a királyról beszél. Mindegy, milyen előjellel, de szó van a kultúráról.”