Ott tartunk 2013 késő nyarán, hogy a budapesti főpolgármester politikai ellenfeleiről nyilvántartja, hogy ki zsidó, és ki nem az.
„Megjegyzésével Tarlós meghaladta a jobboldali szalonzsidózás eddig tartó időszakát, mert megmutatta, hogy immár nyíltan, a tévében is le lehet zsidózni bárkit és bárkiket – leminősítő kritikaként felhasználva a zsidó identitást. Magyarán alig egy év alatt beteljesült Gyöngyösi Márton álma! Tessék, forduljon csak ezek után Tarlóshoz, hogyha a zsidó képviselőkre kíváncsi, a főpolgármester akár fejből, akár listáról lediktálja neki a neveket, amint azt bokros teendői megengedik.”
Több mint egy év van a parlamenti választásig, de már megy a helyezkedés, a lökdösődés a pártok és a lehetséges képviselőjelöltek között. Varju László időközi voksoláson aratott győzelme úgy kellett a DK-nak, mint egy falat kenyér, a Momentum közben akciózással próbál a felszínen maradni.
Szombathely politikai berendezkedés úgy tűnik, hogy átalakul. Ami izgalmassá teszi az egészet, hogy a régi bútordarabok más magyar városokban is megújulnak, a gyökerek pedig régre nyúlnak vissza.
Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.
Marine Le Penről, Eva Kailiról, az Antifa-kommunistákról és a megrohadt Nyugatról.
Amit ma az Egyesült Államokban látunk, az maga a megtestesült ellenforradalom.
Akik a bíróságok döntéseit ünneplik, azok majd gondoljanak bele abba, hogy mi történik velük, pártjaikkal, politikusaikkal, ha ezeknek a precedenseknek az ismeretében másfajta irányultságú törvényhozás működik.
Az ellenzéki erők évek óta akcióznak a T. Házban, voltak magányos és összehangolt rendbontások, ezeket vettük sorra. Baranya Róbert írása.
„Az igazi kérdés már csak az, hogy Európa felkészül-e erre vagy sem” – mondta Andrij Szibiha.
