Számomra a Quimby azt jelenti, hogy bármikor hozzájuk tudom igazítani a lélegzetvételemet. Interjú.
„A Quimby miért ilyen fontos számodra?
Öt éve futok rendszeresen, és nagyjából félévente összeállítok magamnak egy-egy új »futós listát«, ami kb. mindig 20 olyan számból áll, amit szívesen hallgatok edzés közben. A Quimby volt az egyetlen olyan magyar zenekar, aminek néhány száma éveken át kitörölhetetlenül szerepelt a listámon. Nem ismertem a teljes munkásságukat, nem voltam fanatikus, de mégis: számomra a Quimby azt jelenti, hogy bármikor hozzájuk tudom igazítani a lélegzetvételemet. Egy-egy Quimby számot hiába hallgattam meg 180-szor, akkor sem untam meg, kb fizikailag voltam képtelen kitörölni őket a tracklistről. Ezért éreztem úgy, hogy ezt a könyvet muszáj megcsinálnom. Végül nagyon sokat kaptam tőle érzelmileg, de meg is szenvedtem vele. Írás közben maximálisan bevonódok a szövegbe, a történetbe. (...)
Rengeteg kiváló magyar zenekar van, de amióta a Kispál megszűnt, azóta a Quimby lett a nemzet zenekara. Szerinted mi a Quimby titka? Miért szeretjük, szerethetjük őket ennyire?
Az egyik oka a fantasztikus dalszövegek és a sokrétű, kidolgozott zene együttese. A Quimby titka az egység: az, hogy a tagjai külön-külön mind nagyon tehetségesek, de csak együtt tudnak igazán nagyot alkotni. Nem véletlen szerintem, hogy a szóló projektjeik nem olyan sikeresek, mint az anyazenekar. A tagok nem csak zeneileg, hanem emberileg is kiegészítik egymást, mint valami emberi puzzle. Ők hatan olyanok, mintha egy nagyon durva, de sikeres tehetségfejlesztő tréning lennének egymásnak: lemezről-lemezre, dalról-dalra húzzák egymást, miközben nem szűnik meg az alkotás és a zene iránti alázatuk.”