„Most valószínűleg az a szakasz következik, amikor a baloldali blokk a baráti médiában turnézva elmeséli, miért nem tragédia, hogy az következett be, amitől eddig ennyire óvtak (nem tudom, észreveszik-e, hogy egyre kevesebb helyre kell elmenniük?). Természetesen felbukkan majd Gyurcsány Ferenc is, hogy elmondja, ő szólt előre. És diszkréten jelezze, rá és pártjára mindig lehet számítani.
De hogy lesz ebből győzelem? Szerintem sehogy se lesz. Akkor is nehezen ment volna, ha valóban együtt indulnak az ellenzéki pártok, közös listán, közös jelöltekkel. Nem is feltétlenül az lett volna a probléma, hogy az ellenzék béna. A kormány – sikerpropagandát és nacionalista hevületet elegyítő – permanens kampányával nehéz mit kezdeni. Mire számítsunk ott, ahol a trafikmutyi, a földosztás és a takarékszövetkezetek államosítása komolyabb ellenállás nélkül megtörténhetett?
Biztos lesz majd olyan, aki a mostani fejleményekben talál majd valami pozitívumot. Nekem nem sikerült. A fő gond az, hogy a koncepció esett szét. Az alapvetés, hogy egy adott ügyre – a rezsim menesztésére – képesek lesznek összefogni a nagyobb és kisebb, lényegesebb és lényegtelenebb, létező pártok. Továbbá Schmuck Andor. A tárgyalások összeomlásával, a kudarc megállapodásnak álcázásával ez a lehetőség megszűnt létezni.”