Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, hol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek.
„Az ellenzéki média bezárkózott. Maga is falat húz önnön világa köré. Évek óta ugyanahhoz a közönséghez szól: az idős, nagyvárosi értelmiséghez, más rétegeket, például a fiatalokat, alig éri el. Úgy viselkedik, mint a régi vágású üzlettulajdonos. Ugyanazt a sztaniolpapírba csomagolt, mélyhűtött árut kínálja a törzsvásárlóinak évek óta, ám újabb vevőket nem csalogat be a boltjába friss áruval. Nem állít új eladókat a pult mögé, nem tesz ki más arcokat a plakátjára, beéri a jól bevált régiekkel.
Ahol egyetlen országos ellenzéki rádió, illetve tévécsatorna működik, ott nincs verseny. Győztes sincs. Veszíteni azonban lehet. Amikor tengernyi internetes fórum, facebook, twitter oldal, tévécsatorna és színes újságközül válogathatunk,ott bizony percről percre meg kell küzdeni a figyelemért. Egy szabad, modern polgári társadalomban - amilyen lenni szeretnénk -,az igazságokat föltáró, kritikai hangú és alternatív sajtót kell kínálni. A közönséget éppen úgy megilleti a szellemi bőség és a könnyű szórakozás joga, mint az ismerkedés a lét sötét és ragyogó oldalaival, a valódi Magyarországgal és Európával.
Sokan elbóbiskolnak foteljukban esténként, amikor hétről hétre ugyanazokat a parttalan, terméketlen vitákat hallgatják, vagy olvassák kedvenc lapjukban, ráadásul mindig ugyanazokkal a közszereplőkkel. S közülük hányan lejáratták már azt az eszményt, amiben valaha hittek!”