„E jogi ügy így is, úgy is értékes oktatásban részesíti majd a közvéleményt.
Külön jó, hogy két ismert alakhoz kapcsolódik majd a jogvita, ezért is élénk figyelemre számíthatnak mind a felek, mind azok képviselői. Előny, hogy nem egyértelmű sem a fel-, sem az alperes helyzete.
Így finom érvelés szükséges a szakemberek részéről.
Ráadás hozam, hogy a leendő alperes már előre jelezte: vannak bizonyítékai, alá tudja támasztani szavait. Így mindenképp közérdekű adatok buknak majd felszínre, esetleges homályban maradt pénzügyi folyamatokról.
Ezeknek az adatoknak az értelmezése is szellemi csemegévé válhat.
A demokráciát is fejlesztheti a jogi aktus. Világossá teszi ugyanis, hogy szélsőséges pártnak 30 milliót – a kamatfizetők pénzéből – ajándékozó bankárt is meg lehet fricskázni, és kormánytagot is lehet a vádlottak padjára ültetni: a rágalmazási perben ugyanis ott foglal helyet a följelentett.
Ugyanezen a tárgyaláson a feljelentőnek is jelen kell lennie.
És válaszolnia kell a bíró kérdéseire – populizmus nélkül. Nyílt összecsapás várható tehát. A becsületsértési pert mindkét fél képviselőjére bírhatja, a büntetőügyi perben azonban egy légtérben kell lenniük, sőt talán ütközniük is kell – természetesen csak szavakban.
A küzdelem tétre megy: az egyik fél mindenképp nagy tekintélyvesztést szenved.”